Tízenharmadik képes blogbe jezzés

MEGOSZTÁS:

Colin a tér sarkán állt, s Chloéra várt. A tér kerek volt, templommal, galambbal, aprócska kerttel, padokkal, előtte a makadámon pedig autók meg autóbuszok.

A nap is Chloéra várt, de ő legalább azzal szórakozhatott, hogy árnyékot vetett, érlelhette a vadpaszulymagokat a megfelelő hasadékokban, benyomásra bírhatott egy spalettát, és megszégyeníthette az utcai lámpát, amelyet egy lelkiismeretlen gyújtogató égve hagyott.

Colin kesztyűje szélét babrálta, és első mondatán merengett. Ez egyre gyorsabban módosult, ahogyan közeledett az időpont. Nem tudta, mit kezdjen Chloéval. Talán elvihetné egy teaszalonba, ám ott a hangulat általában nagyon nyomasztó: a negyvenéves falánk hölgyek hét krémest esznek kisujjukat feltartva, ezt ő nem kedvelte. A falánkságot csak a férfiaknak nézte el, akik esetében a habzsolás sajátos jelentőséggel bír, s nem von le semmit sem természetes emberi méltóságukból. Moziba nem viheti, a lány nem menne bele. A képviselődébe se, nem tetszene neki. A borjú versenypályára se, megijedne. A Szent Lajos Kórházba sem, lepra és tilos. A Louvre múzeumba se, az asszír kerubinok mögött szatírok állnak lesben. A Saint-Lazare-pályaudvarra sem, ilyenkor már csak targoncák járnak, vonatok nem.

– Jó napot!...

Chloé hátulról érkezett. Colin gyorsan lehúzta a kesztyűjét, de belegabalyodott, nagy ökölcsapást mért az orrára, felnyögött: „Jujjj!..." és megszorította a kezét. A lány kacagott.

– Úgy látom, irtó zavarban van!...

Hosszú szőrű prémbunda, olyan színű, mint a haja, szintén prémes kucsma, és szőrmeszegélyes csizmácska.

Chloé karon fogta Colint.

– Karoljon belém. Jaj, milyen mulya maga máma!...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.