11/29 0
Túcatadik képes blogbe jezzés
|
|
MEGOSZTÁS:
|
Orbán Viktor úr Ó Városba is el látogatot nagy szabájú kőrutazása sorában. Lehet hogy eggy míndent tudó öreg mester Húngáriába érkezéséröl folytak a tárgyalások a Fellegvárba?!
11/04 4
Tizeneggyedik képes blogbe jezzés
|
|
MEGOSZTÁS:
|
– Miért olyan rátartiak? – kérdezte Chloé. – Dolgozni nem olyan nagydicsőség...
– De nekik azt mondták – szólt Colin. – Általában annak is tartják. Valójában senki sem gondolja. Csak szokásból csinálják, éppen azért, hogy ne is kelljen rá gondolniuk.
– Mindenesetre hülyeség olyan munkát végezni, amit a gép is elvégezhetne.
– De a gépeket is meg kell csinálni – mondta Colin. – Ki készítse el őket?
– Hát persze, ez igaz – ismerte el Chloé. – A tojáshoz tyúk kell, de haegyszer már megvan, rakásra jön a tojás. Jobb tehát a tyúkkal kezdeni.
– Meg kellene tudni, ki nem engedi, hogy gépeket gyártsanak – mondta Colin. – Tán nincs rá idő. Az emberek az életre vesztegetik az idejüket, s a munkára nem marad nekik.
– Nem fordítva van? – kérdezte Chloé.
– Nem – mondta Colin. – Ha lenne idejük gépeket készíteni, akkor utána nem kellene semmit se csinálniuk. Ezzel azt akarom mondani, hogy azért dolgoznak, hogy éljenek, ahelyett, hogy azért dolgoznának, hogy gépet gyártsanak, s ily módon munka nélkül élhetnének.
– Jaj de bonyolult – vélte Chloé.
– Dehogy – cáfolta Colin. – Nagyon is egyszerű. Persze, ezt csak fokozatosan lehetne bevezetni. De hát nagyon sok időt vesztegetünk arra, hogy olyan dolgokat csináljunk, amelyek nem tartósak...
– De nem gondolod, hogy szívesebben maradnának otthon, és a feleségüket csókolgatnák, meg uszodába járnának és szórakoznának?
– Nem – mondta Colin. – Ugyanis erre nem gondolnak.
– De hát az ő hibájuk, ha azt hiszik, hogy dolgozni dicsőség?
– Nem – felelte Colin –, nem az ő hibájuk. Azért hiszik, mert azt mondják nekik: „A munka szent, a munka jó, szép, a legfontosabb, s csak a dolgozóknak van joguk mindenre." Csakhogy oda jutnak, hogy mindig dolgozniuk kell, és nem tudják élvezni munkájuk gyümölcsét.
– Szóval akkor ostobák? – kérdezte Chloé.
– Azok – felelte Colin. – Azért értenek egyet azokkal, akik azt mondják,hogy dolgozni a legjobb, így elkerülik a gondolkodást, azt, hogy előrejussanak, és hogy többé ne kelljen dolgozni nekik.
– Beszéljünk másról. Fáraszt ez a téma.
10/28 0
Tízdik képes blogbe jezzés
|
|
MEGOSZTÁS:
|
A győzedelems szövetcség (Tywin Lannister [A Lanister ház képveseletébe balra] és Orbán Viktor [Hungária, jobbra]) nagy meg könnyebűlések közepette kvaterkázik a meg terhelö ostrom útán. Oltári szerencse hogy mínden jól alakúlt és a démoni erök nem tutták romba döntni a nemes erőditményt (az úgy nevezet Király Várat): ez úttal keservesen sirhatnak a nyavajás áruló kutyák.
10/27 0
Kilencedík képes blogbe jezzés
|
|
MEGOSZTÁS:
|
Azt kérdezte, „mi volt e háboruknak közönséges oka, vagy inditéka?” Megmondtam, „hogy az okok megszámlálhatatlanok; de nehányat a legfontosabbak közül felsorolhatok. Ez az ok néha az uralkodók becsvágya, kik ugy érzik, soha sincs elég országuk és népük, amit boldoggá tegyenek; - néha meg az államférfiak romlottsága, akik háboruba keverik urukat, hogy elhallgattassák a rossz közigazgatáson felháborodott néprétegek zugolódását. Véleménykülönbségek is gyakran okozták milliók halálát, például ilyenek, hogy hus-e a kenyér, vagy kenyér-e a hus; vajjon egy bizonyos bogyó váladéka vér-e, vagy bor; vajjon fütyülni bün-e vagy erény; vajjon mi jobb, megcsókolni a gerendát, vagy tüzbe dobni; vajjon mi a legszebb szin kabátban: fekete-fehér-vörös, vagy szürke; rövid legyen-e a kabát vagy hosszu szük, vagy bő; tiszta, vagy piszkos és igy tovább. A legvéresebb, legdühösebb s leghosszabb háboruk ilyen véleménykülönbségeken törnek ki, főleg oly vélemények különbségén, melyek közönyös dolgokra vonatkoznak.
Két uralkodó között gyakran azon fordul meg a pártoskodás, vajjon melyiknek van joga ahhoz, hogy országának birtokába helyezzen egy harmadikat, oly országba, melyre egyiknek sincs igénye; sokszor azért kezd ki egyik uralkodó a másikkal, hogy az ki ne kezdjen vele; sokszor azért üt ki háboru, mert az ellenség nagyon erős; sokszor azért, mert nagyon gyenge; sokszor szomszédaink akarják, ami a miénk, vagy az övék az, amit mi akarunk; erre aztán verekszünk, mig ők elveszik a mienket, hogy nekünk adják az övékét. Nagyon méltányos háboru-ok az is, megtámadni egy országot, melynek népét elpusztitotta az éhség; tönkretette a dögvész, vagy szétzavarta a belső pártviszály. Méltányos háboru-ok szövetségesünk ellen az a körülmény, hogy nagyon szeretnénk, ha egyik város a mienk volna, amibe az is jó, hogy már nem az övé. Az ugynevezett büntető-hadjáratok azok, melyeket szegény és tudatlan népek ellen inditanak az uralkodók, kipusztitva felét e népnek, másik felét rabszolgaszijra füzve, hogy barbár életmódjukon ekként segitsenek. Nagyon tisztességes és gyakori szokás, ha az egyik uralkodó segédkezet nyujt a másiknak, hogy egy harmadik ellen védekezzék, akkor a segély-nyujtó, miután szövetségesét kirántotta a bajból, a kérdéses területet ő maga foglalja el s megöleti, becsukatja, vagy számüzi a szövetséges uralkodót, amihez joga van, hiszen ő segitette. Vérrokonság, vagy házasság is gyakori oka az uralkodók közt történt háborunak. Minél közelebbi rokonról van szó, annál nagyobb a háborus kedv; szegény népek éhesek, gazdag népek gőgösek, a gőg és éhség pedig sohasem értik meg egymást, éppen azért, a katonai hivatás mindenek közt a legtiszteletreméltóbb. Katona ugyanis olyan yehu, aki pénzért annyit öl meg embertársai közül, akik őt sohse bántották, amennyit csak tud.”
Van aztán Európában nehány uralkodó, akiket kéregető-királynak lehetne nevezni; ezek a maguk erejéből nem viselhetnek háborut, tehát csapataikat gazdagabb nemzetektől kibérlik; ennyit és ennyit fizetnek naponkint egy emberért; Észak-Európában ez gyakori szokás”.
„Amit a háboruról mondott nekem” - mondta gazdám - „csodálatos világossággal mutatja, hogy maguknál pontosan az az ész hiányzik, amiről olyan büszkén beszélt; még jó, hogy a gyalázat nagyobb, mint a veszély és hogy a természet nem engedi meg, hogy más nagyobb bajokat csináljanak. Szájuk ugyanis egy sikban van az arccal s igy nem haraphatják meg egymást, csak ha a másik beleegyezik. Mellső és hátsó patáik pedig oly rövidek és gyöngék, hogy a mi yehuink közül egy egy tucat európai yehut megszalasztana: s éppen azért, ami azoknak számát illeti, akiket megöltek a csatákban, nem gondolhatok egyebet, minthogy olyan dolgot állit, ami nincsen”.
Fejemet ráztam s nem állhattam meg, hogy elmosolyodjam. Nem lévén egészen járatlan a háboru müvészetében, leirtam neki a különböző ágyukat, láncos-golyókat, puskákat, karabélyokat, pisztolyokat, golyókat, lőporokat, kardokat, szuronyokat, ütközeteket, ostromokat, rohamokat, hátrálásokat, aknákat, bombákat, tengeri háborukat, emberestül elsülyesztett hajókat, mindkét részről ezerszámra elhulló katonákat, halálhörgéseket, levegőbe kalimpáló testrészeket, füstöt, lármát, kavarodást, lovak dobogását halottak fején, futást, üldözést és diadalt, hullákkal boritott földeket, hullákat marcangoló kutyákat, farkasokat és keselyüket, kifosztást, gyujtogatást, rombolást és pusztitást. S hogy drága hazám fiainak értékét s nagyságát elképzeltessem vele, biztositottam, „hogy saját szememmel láttam, hogy vertek agyon százszámra embereket egyetlen ostromban s hogy sülyesztettek el száz hajót s láttam, hogy potyognak a felhőkből vissza a felrobbantott testrészek, a nézők nagy mulatságára”.
10/17 0
Nyólcadik képes blogbe jezzés
|
|
MEGOSZTÁS:
|
Orbán Viktor Hungária kép visseletébe aggodalmaskodva szemléli meg Királyvár bisztonságos ablakából a tron követelő árulók (Stannis Barateon és láncos csahosai) durva ostromát. Nagyon reméljük hogy a szövetcséges sereg és a vastag falak ki tartanak vagyis jelelleg nem a vesztes óldalra jutunk a taktikázásba.
10/14 6
Hetedik képes blogbe jezzés
|
|
MEGOSZTÁS:
|
– Csinál borjúremeket ma estére? – kérdezte Colin.
– Istenem – sóhajtott Nicolas. – Az úr nem szólt idejében. Más tervem volt.
– Ezer ördög és pokol és cséphadaró! Mér beszél hozzám mindig harmadik személyben? – kérdezte Colin.
– Ha az úr felhatalmaz, hogy kifejtsem indokom, megmondom, hogy véleményem szerint bizonyos bizalmaskodás csak akkor elfogadható, ha az ember hajdan együtt őrizte valakivel a sertést. Ez esetben azonban ez nem forog fenn.
– Maga nagyon fenn hordja az orrát, Nicolas – állapította meg Colin.
– Állásomból következik, hogy kevély vagyok, uram – felelte Nicolas –, és ön ezért engem nem hibáztathat.
– Hát persze hogy nem – nyugtatta meg Colin. – De szeretném, ha nem lenne ilyen zárkózott.
– Én őszinte, bár rejtett tisztelettel viseltetem uraságod iránt – felelte Nicolas.
– Boldog és büszke vagyok, Nicolas, és viszonzom is. Tehát mi lesz ma vacsorára?
– Megint csak ragaszkodom Gouffé hagyományaihoz, midőn ezúttal egy déltengeri, pézsmával illatosított portóiban sütött hurkácskát készítendek.
– Melynek titka? – érdeklődött Colin.
– A következő: „Vegyünk egy hurkácskát, és nyúzzuk meg, bárhogy acsarkodik. őrizzük meg gondosan a bőrét. Tűzdeljük meg a hurkácskát vékony szeletekre vágott homárlábbal, amelyet lóhalálban megfuttatunk elég meleg vajban. Aztán jéggel bélelt könnyű kukta fenekére hullajtjuk. Szítsuk fel a tüzet, és az így nyert helyen ízlésesen helyezzünk el lassú tűzön főtt borjúmirigy-karikákat.
Amikor a hurkácska mély hangot hallat, íziben vegyük le a tűzről, és ontsuk nyakon jó minőségű portói mártással. Piszkáljuk meg platina lapickával. Zsírral kenjünk ki egy formát, és tegyük el, nehogy megrozsdásodjon. Tálaláskor készítsünk erőlevest egy kis szódavízből meg negyed liter friss tejből. Körítsük a miriggyel, tálaljuk, és menjünk a fenébe."
– Egészen paff vagyok – mondta Colin. – Ez a Gouffé irtó nagy ember lehetett.
10/06 2
Hatodik képes blogbe jezzés
|
|
MEGOSZTÁS:
|
A Lannisterek útán a Meereeni és Astapori rabszólga kereskedökkel praktál le Orbán Viktor: gyanusíthatólag Makulátlan ezredek ki kébzését rendelte meg a távoli misztikumos vidéken. Reméjjük az úgy nevezet Szlovákia nem neszelí meg a zsoldos sereg fejlesztését - abból nagy diplomás gubbancok adóthatnak.
Irakozz fel ha van kedved!
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek
