2011/10
27
0

Kilencedík képes blogbe jezzés

     Azt kérdezte, „mi volt e háboruknak közönséges oka, vagy inditéka?” Megmondtam, „hogy az okok megszámlálhatatlanok; de nehányat a legfontosabbak közül felsorolhatok. Ez az ok néha az uralkodók becsvágya, kik ugy érzik, soha sincs elég országuk és népük, amit boldoggá tegyenek; - néha meg az államférfiak romlottsága, akik háboruba keverik urukat, hogy elhallgattassák a rossz közigazgatáson felháborodott néprétegek zugolódását. Véleménykülönbségek is gyakran okozták milliók halálát, például ilyenek, hogy hus-e a kenyér, vagy kenyér-e a hus; vajjon egy bizonyos bogyó váladéka vér-e, vagy bor; vajjon fütyülni bün-e vagy erény; vajjon mi jobb, megcsókolni a gerendát, vagy tüzbe dobni; vajjon mi a legszebb szin kabátban: fekete-fehér-vörös, vagy szürke; rövid legyen-e a kabát vagy hosszu szük, vagy bő; tiszta, vagy piszkos és igy tovább. A legvéresebb, legdühösebb s leghosszabb háboruk ilyen véleménykülönbségeken törnek ki, főleg oly vélemények különbségén, melyek közönyös dolgokra vonatkoznak.
     Két uralkodó között gyakran azon fordul meg a pártoskodás, vajjon melyiknek van joga ahhoz, hogy országának birtokába helyezzen egy harmadikat, oly országba, melyre egyiknek sincs igénye; sokszor azért kezd ki egyik uralkodó a másikkal, hogy az ki ne kezdjen vele; sokszor azért üt ki háboru, mert az ellenség nagyon erős; sokszor azért, mert nagyon gyenge; sokszor szomszédaink akarják, ami a miénk, vagy az övék az, amit mi akarunk; erre aztán verekszünk, mig ők elveszik a mienket, hogy nekünk adják az övékét. Nagyon méltányos háboru-ok az is, megtámadni egy országot, melynek népét elpusztitotta az éhség; tönkretette a dögvész, vagy szétzavarta a belső pártviszály. Méltányos háboru-ok szövetségesünk ellen az a körülmény, hogy nagyon szeretnénk, ha egyik város a mienk volna, amibe az is jó, hogy már nem az övé. Az ugynevezett büntető-hadjáratok azok, melyeket szegény és tudatlan népek ellen inditanak az uralkodók, kipusztitva felét e népnek, másik felét rabszolgaszijra füzve, hogy barbár életmódjukon ekként segitsenek. Nagyon tisztességes és gyakori szokás, ha az egyik uralkodó segédkezet nyujt a másiknak, hogy egy harmadik ellen védekezzék, akkor a segély-nyujtó, miután szövetségesét kirántotta a bajból, a kérdéses területet ő maga foglalja el s megöleti, becsukatja, vagy számüzi a szövetséges uralkodót, amihez joga van, hiszen ő segitette. Vérrokonság, vagy házasság is gyakori oka az uralkodók közt történt háborunak. Minél közelebbi rokonról van szó, annál nagyobb a háborus kedv; szegény népek éhesek, gazdag népek gőgösek, a gőg és éhség pedig sohasem értik meg egymást, éppen azért, a katonai hivatás mindenek közt a legtiszteletreméltóbb. Katona ugyanis olyan yehu, aki pénzért annyit öl meg embertársai közül, akik őt sohse bántották, amennyit csak tud.”
     Van aztán Európában nehány uralkodó, akiket kéregető-királynak lehetne nevezni; ezek a maguk erejéből nem viselhetnek háborut, tehát csapataikat gazdagabb nemzetektől kibérlik; ennyit és ennyit fizetnek naponkint egy emberért; Észak-Európában ez gyakori szokás”.
     „Amit a háboruról mondott nekem” - mondta gazdám - „csodálatos világossággal mutatja, hogy maguknál pontosan az az ész hiányzik, amiről olyan büszkén beszélt; még jó, hogy a gyalázat nagyobb, mint a veszély és hogy a természet nem engedi meg, hogy más nagyobb bajokat csináljanak. Szájuk ugyanis egy sikban van az arccal s igy nem haraphatják meg egymást, csak ha a másik beleegyezik. Mellső és hátsó patáik pedig oly rövidek és gyöngék, hogy a mi yehuink közül egy egy tucat európai yehut megszalasztana: s éppen azért, ami azoknak számát illeti, akiket megöltek a csatákban, nem gondolhatok egyebet, minthogy olyan dolgot állit, ami nincsen”.
     Fejemet ráztam s nem állhattam meg, hogy elmosolyodjam. Nem lévén egészen járatlan a háboru müvészetében, leirtam neki a különböző ágyukat, láncos-golyókat, puskákat, karabélyokat, pisztolyokat, golyókat, lőporokat, kardokat, szuronyokat, ütközeteket, ostromokat, rohamokat, hátrálásokat, aknákat, bombákat, tengeri háborukat, emberestül elsülyesztett hajókat, mindkét részről ezerszámra elhulló katonákat, halálhörgéseket, levegőbe kalimpáló testrészeket, füstöt, lármát, kavarodást, lovak dobogását halottak fején, futást, üldözést és diadalt, hullákkal boritott földeket, hullákat marcangoló kutyákat, farkasokat és keselyüket, kifosztást, gyujtogatást, rombolást és pusztitást. S hogy drága hazám fiainak értékét s nagyságát elképzeltessem vele, biztositottam, „hogy saját szememmel láttam, hogy vertek agyon százszámra embereket egyetlen ostromban s hogy sülyesztettek el száz hajót s láttam, hogy potyognak a felhőkből vissza a felrobbantott testrészek, a nézők nagy mulatságára”.
 

Címkék: képes
Komentálj hozzá!
Gyerűnk! Lécci!

A bejegyzés trackback címe:

https://kenlee.blog.hu/api/trackback/id/tr503333851

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Web Analytics